Madár csicsergéstől visszhangzik az erdő, tavaszi szellővel táncolnak a fák. Rügy fakad az ágon, cseppnyi levél felhő, s virág illatától szépül a világ. Madarak dalával telik meg az éter, apró madár torkok súgják a tavaszt. A holnap hitével, szép ígéretével, s fütyülik a szépet, s nem csak ugyanazt. Dal szól szerelemről, hűségről, erényről, jövőt hozó frigyről, – élő szerenád. Az álmodozásról, életre kelésről, amit a kikelet vígan szór reád. Muzsikál az erdő, hallgatni is édes, zenekari szólam szerelemre hív. Oldódik az álom – most már esedékes – s értelmet talál rá, hogy dobogjon a szív!